A rózsák metszése igen fontos művelet, amelyet nagyon megfontoltan kell végezni, mert az ápolási munkák között fontossági sorrendben az első helyen szerepel.
A metszés körültekintést és szaktudást igénylő munka. Helyes metszéssel a többször virágzó fajtákat egész nyáron virágzásra késztetjük. Az egyszer virágzó fajták alakját tetszetősebbé, a tavaszi virágzást gazdagabbá tehetjük.
Mikor metsszünk?
A metszés ideje február végétől április közepéig tart. Természetesen, ha a tél vége enyhe, és azt akarjuk, hogy rózsáink korán virágozzanak, akkor már március elején metsszünk. Így a májusi fagyokig a fiatal hajtások annyira megerősödnek, hogy jelentős kárt nem szenvednek. Ha azonban a tél vége és a tavasz kezdete zord, a metszést hagyjuk későbbre, mert a bokor kialakításához és a korai virágoztatáshoz számításba jövő első hajtások elfagyhatnak.
A metszéshez szükséges eszközök
Legjobb eszköz a metszéshez az egy- vagy kétélű metszőolló. Vastagabb ágakhoz a rókafarkú fűrészt ajánlom. A metszőolló mindig éles legyen. Ha új metszőollót vásárolunk, annak élét nézzük meg, és sima fenőkővel élezzük meg. Használat után a metszőolló éleit tisztítsuk meg, kenjük be vazelinnel, rugóját és összefogó tengelyét olajozzuk meg. A metszés eszközeihez tartozik még egy vastag bőrkesztyű is, amelyet a munkavédelmi eszközöket árusító boltban szerezhetünk be, ez védi kezünket a tüskéktől. Ajánlatos még valamilyen edény vagy kosár, amelyben a levágott vesszőrészeket gyűjtjük, ezeket metszés közben rövidre kell vagdalni, hogy minél több férjen el belőlük a gyűjtőedényben.
A metszés általános érvényű szabályai
Minden rózsánál alkalmazkodni kell a típusának megfelelő jelleghez és fejlődéshez.
A metszés mértékének az szab határt, hogy a növény hogyan reagált az előző évi beavatkozásra.
A metszés mértéke függ a trágyázási lehetőségektõl, az előző évi tápanyag-utánpótlástól, a termesztési céltól, a helyi talaj- és klímaviszonyoktól.
A beteg és sérült ágakat, vesszőket mindig távolítsuk el.
A bokor közepén levő vagy befelé növő vesszőket vágjuk ki, a bokrokat ezáltal tegyük szellőssé.
Az elöregedett részeket, amelyek csak csökött hajtásokat képesek hozni, tőből távolítsuk el. A vadhajtásokat szintén tőből távolítsuk el.
A metszést mindig ferdén, hegyesszög alatt, szorosan a rügy felett végezzük úgy, hogy a rügy mindig a metszés magasabb oldalán legyen. A legfelsõ rügy mindig arra nézzen, amerre az új hajtást akarjuk nevelni.
A rügy felett ne hagyjunk csonkot.
Az idősebb ágak lefûrészelése után a metszfelületet éles késsel faragjuk simára, utána fehér lenkencés olajfestékkel, oltóviasszal vagy valamely sebkezelő anyaggal kenjük be.
Mire figyeljünk metszéskor
A metszés helye ne essék túlságosan távol a szemtől, mert a fölösleges rész el fog száradni, és fennáll a veszélye annak, hogy a rügy is beszárad.
Mindig éles ollóval metsszünk, mert ha kicsorbult, szétlazult vagy rosszul tartott metszőollóval dolgozunk, és a levágandó vesszőt visszahajlítjuk, akkor az rendszerint bereped és a héj bizonyos hosszúságban leválik. Ezenkívül a metszfelület rendszerint nem sima, a behegedés vontatott lesz, és sebparaziták is fertőzhetik a növényt.
Hiba, ha a metszés felülete túlságosan rézsútos, mert a behegedés után a növényi nedv áramlása részben elakad.
Hiba, ha a metszés helye túl közel van a szemhez, mert kihajtás után a fiatal hajtás könnyen kitörhet.
Hiba, ha a metszés helyes távolságban van ugyan, de a szem felé lejt, így a kifolyó növényi nedv és az esővíz rászivárog a rügyre, és az könnyen berothad.
Hiba, ha a metszés helyes távolságban történik, de a metszés lapja merőleges a vesszőre, így a kiáramló növényi nedv vagy az esővíz megállhat rajta, ez pedig akadályozza a kalluszképződés, és kárt tehet a kihajtásban is.
Helyes, ha a metszés folyamán időről időre fertőtlenítjük a metszőollót, hogy elejét vegyük az esetleges betegségek tovaterjedésének.
(Márk Gergely - Magyar rózsák könyve)
